Látnivalók Milánóban

Az útikönyvek, a bloggerek kiemelik a milánói dómot, mint fő látnivaló és a Navigli csatornát na meg az utolsó vacsorát,Leonardo da Vinci hagyatékát mi ennél többet is láttunk. Az utolsó vacsorát megnézni csak előzetesen online megvásárolt jeggyel lehet, zsilipes rendszer van, kis csoportokat engednek csak be biztonsági okokból. Engem érdekelt volna a kép eredetiben, de ezzel egyedül voltam. 1. Érdemes megkeresni az óváros falát, egy darabka megmaradt belőle eredetiben(a felhőkarcolóktól, az irodaházaktól nem messze van) 2. Mi megnéztük és az őr beengedett egy régi stadionba, edzést tartottak, csak bepillantottunk, körbe park, kutyafuttató és futópálya. 3. Érdemes elmenni piacra, mi szeretünk enni, ott két piacon is jártunk. A zöldségek, gyümölcsök(narancsot természetesen vettünk) mellett a csodaszép virágok, bőrdíszműves is megfér. Ha éhesen megy az ember tutira jóllakik a frissen vásárolt kenyértől(1 szelettel jól lakik az ember), mortadellával, paradicsommal. Vettem egy patcwork stílusban varrt, vidám bőrtáskát 20 euroért, azóta bánom, hogy az 5 euros pénztárcát otthagytam. 4.Utaztunk a régi villamosokon. 5. Sétáltunk a Porta Ticinese részen, egyik templomból ki, másikba be. Kirándulás alkalmával szeretünk céltalanul bolyongani, ilyenkor mindig eljutunk olyan helyekre, ami a turisták által kevésbé ismert(a legfinomabbat mindig ilyen helyeken esszük), a színház mellett van egy pici cukrászda, isteni süti és tortakölteményekkel. Húsvét napján és a központban több fegyveres rendőrt, katonát láttunk. Tisztább, mint Nápoly.

Amivel nem lehet betelni, annyira csodálatos, Varenna

Comói tónál, Varenna

A 4 napos milánói nyaralás alatt 1 napot szerettünk volna a Comói tó partján eltölteni. Milánóból vonattal utaztunk, 2. osztályon, a vonat tiszta, gyors, csak ha látjuk, hogy bent áll és lehet már felszállni, akkor mi már megyünk, mert pl. Belgiumban is azt tapasztaltuk, hogy a turisták által kedvelt célpontokhoz veező vonatokon sokszor nincs ülőhely. Az út kb. 1 óra volt, hidegbe érkeztünk, a hegyeket hó borította(Zoli a vonaton azt mondta, hogy ő nem érti, miért szeretnék ide menni, nekünk is van egy Balatonunk, amikor leszálltunk a vonatról megváltozott a véleménye)Nem néztük a kiírást, hanem a tömeggel együtt haladtunk a kikötőig. Itt komppal át lehet menni a másik oldalra, de hajókázni is lehet. Mi, mivel estig maradtunk Varennába, nem hajókáztunk, hanem tekerehtünk a szűk sikátorokban, a főtéren mortadellás zsömlét ettünk és fügét majszoltunk, mindezt a kisboltban vttük. Ebédelni(főleg melegedés céljából)egy fűtött teraszra ültünk be, én itt csak kávéztam, láttam az étlapon lévő árakat és húú.Varenna egyik látnivalója a Villa Monastero és a park. Kombinált jegyet vettünk, a parkra is több óra szükséges, annak aki szereti a növényeket, virágokat. Hát az valami csoda, minden zöld, virágzott, kis szökőkút, pálmafák, gyümölcsfák(Zoli próbált egy narancsot szedni, de amikor észrevettem lebeszéltem róla)Bementünk a villába is, barokk stílusú bútorok, elképesztő panoráma a tóra.Varennában van a Vezio vár, félúton visszafordultunk, mert ment le a nap, előző este este, csúszkáltunk és féltem, hogy ránk sötétedik, a 19.30-kor induló vonattal mentünk vissza Milánóba. Varennába is megnéztük a főtéren a templomot, harangozásig ücsörögtünk bent a templomba. Az ember bármerre néz ezen a kis településen olyan romantikus filmbe illő helyszínek vannak. Soha nem fogom elfelejteni, nagyon tetszett!

Milánó első két napja képekben

Milánó 2. rész

A dómba a belépőjegyeket a dóm melletti információs irodában lehet megvenni, 12.50 volt a diákjegy. Sokféle jegy közül lehet választani, mi a tetőre is felmentünk, de a kriptákhoz még extra belépőt kell venni, egy kis ablakból kukucskáltunk le egy misére. Alapos átvilágítás után lehet belépni a dómba, ami teljesen jogos, húsvét hétfőn rengeteg turista volt, a beléptetés gyorsan haladt, belenéztek a táskákba is és még tetőre való feljutásnál is. A tetőre 200 lépcső vezet vagy választható a lift, egy biztonsági őr utazik velünk felfelé. Gyönyörű panoráma nyílik előttünk, amikor felérünk. Sokáig Milánóban az volt a szabály, hogy a dómnál magasabb épületet nem építhetnek, aztán pár év után persze ezt az ember megszegte, épültek felhőkarcolók, irodaházak. Illuzióromboló az ókori, középkori épületek között, szinte a történelemben lépked az ember. Ahogy felértünk, kabinokban őrök és kijelölt haladási irány, itt is rengetegen voltak. Amin megbotránkoztam, hogy tánccsoport vette magát fel videóra, amíg rájuk nem szóltak vagy kínai lánycsoportok öltöztek báli ruhába és szelfiztek és elég extrémen kihajolva fotozták magukat. A csúcsra lépcsőn kellett tovább menni, de itt már a tömeg, a szűk hely miatt éreztem, hogy nekem a bejáratnál jobb lenne. Az őr csak engem engedett le, de először ragaszkodott ahhoz, hogy menjek le a lépcsőn, mondtam neki, hogy rosszul vagyok, engedjen már le lifttel. A liftnél én voltam a harmadik, aki lefelé szeretett volna menni, az egyik turistának bedurrant a bokája, mert félrelépett, más bepánikolt, mint én. Mi is készítettünk fotósorozatot, napsütés, tavasz. Ebédidő körül kerestünk egy éttermet(Kende itt is kínait szeretett volna enni), de mi mindtuk, hogy Olaszországban olasz kaját kell enni. A dómhoz közeli pizzériába ültünk be(látványkonyhával, nem olaszok készítették az ételt), KEnde tenger gyümölcsit evett spagettivel, Zoli pizzát, Vince paradicsomos pennét, én lasagnet(amit én készítek is finom, de nem sok köze volt az ottani eredeti lasagnehez, olyan krémes volt a töltelék, mintha hús helyett csak paradicsompüré lett volna). Akora adagot kaptunk hogy utána 2-3 óra múlva ismét éhesek lettünk. Pékárukban is verhetetlenek, főleg a pisztáciás croassaint na meg a nutellás... Piacra(idei első eperkóstoláson is túl vagyunk) és a Navigli csatornához mentünk innen, nagyon hasonlított az a része Velencéhez. Városfalakat, diadalíveket és templomokat néztünk. A szálláshoz nagyrészt gyalogoltunk vissza, útközben a nagy világmárkák üzleteinek kirakatát néztük meg. Döbbenet, hogy a legtöbb üzletben sorbanállás volt!

Milanó

Milánóban töltöttük a húsvétot, 4 napot. Húsvét hétfőn 5.50-kor indult a gép, előtte vasárnap óraátállítás, ami bezavart egy kicsit, de aznap a pihenésé volt a főszerep.1.45-kor ébredtünk, autóval mentünk a Kispesti uszodáig, Kökitől 100E busz, arra csak egy vonaljegy kell(Kendének jövőre számolni kell majd a havi bérlettel)A 100E éjszakai busz óránként egyszer megy, pontosan indult. Vince készült arra, hogy a reptéri KFC-ben reggelizik, 4.00-kor nyitott, pont belefért. Széllökések miatt az odaút tovább tartott, 1.45 perc(már a gépen, de még a biztonsági bemutatónál egy pár leszállt a gépről, utána arról beszéltünk, hogy vajon miért döntöttek így), hazafelé alig akartam elhinni, de előbb indult a gép 10 perccel és kb.1.30 óra alatt landoltunk is. Zoli mondta, hogy nézd ott a Balaton, alig akartam elhinni, hát csak most szálltunk fel. A felosztás az, hogy egymás mögött ülünk, Kende velem, Vince Zolival. Kende olyan mélyen aludt hazafele, hogy a pulcsimra kifolyt nyálától átázott(rendesen elfáradtak, de jólesően, napi 15-20 km gyaloglás, kora kelés, késői fekvés)A hátizsákjainkba nem kötöttek bele, az olaszok ebben nagyon lazák, a viz is jöhetett a gépre, a bakancsomat nem kellett levenni. A reptértől busszal mentünk a központba. A szállást 14.00-től lehetett elfoglalni, a táskákat megőrzésre ilyenkor le szoktuk adni(távozáskor is),a szállásunk a külvárosban volt, a Dómtól 17 villamosmegállóra. Eddig ez a szállás volt ár érték arányban a legjobb, ahol valaha is megszálltunk négyen. Javasoltam, hogy a központtól menjünk inkább a dóm irányába. A központban a vasúti pályaudvar mellett áll meg a busz. Az állomás az én szememben nagyon nagynak tűnt, üzletekkel, éttermekkel, kávézókkal. Amiben az olaszok világelsők szerintem az a gasztronómia és a divat. Bárhová be tudtunk volna ülni, garantált, hogy finomakat eszünk. Alacsony költségvetésből kellett kihozni a kiruccanást és nagyon meg kell nézni, hogy hová ül be az ember. Itthonról vittünk szendvicseket, muffint és két kulacsot, ivókútat mindenhol lehet találni. A dóm irányába indultunk, belebotlottunk egy piacba, amit ki nem hagynánk!Vettem egy bőr patchwork stílusú váltáskát, vidám színekkel 20 euroért, 5 euroért árult hozzá a kereskedő pénztárcát, mai fejemmel azt is megvenném, finom bőr illatú. Itt vettünk kenyeret, sonkát, fügét, paradicsomot. Gyönyörű virágokat is árultak. A Navigli csatornától nem messze is találtunk egy piacot(ruhás és gyümölcsös), itt narancsokat vettünk. Rengeteg templomba bementünk, megnéztük a Sforza kastélyt,nagyon tetszett!Elviselhetően voltak sokan, eloszlott a tömeg a nagy területen, ami zavart, hogy a négerek erőszakosan árulták a portékájukat. Itt láttunk olyat, hogy rádobták a cérnát(Kende így hívta), amiből karkötőt fontak a turistára, csak vegye meg.Miután elfoglaltuk a szállást kimentünk a stadionhoz, azt gondoltuk, hogy az aznapi meccsre tudunk majd jegyet venni, ketten is leszólítottak, hogy adnak el jegyet, nem tűntek megbízhatónak, iroda zárva volt, néhány helyi arc, azt mondta, hogy 18-kor, a meccs előtt menjünk vissza. Leszakadt az ég és elfáradtunk, ezért nem mentünk vissza. A stadion mellett ettem életem legfinomabb pisztáciás sütijét, food track kocsikban árulják a jobbnál jobb szendvicseket, harapnivalókat 1 és 3 napos bérletet lehet venni. Traffikban vettünk egy 3 naposat a metróaluljáróban, Kendének is, másnap kiderült, hogy nem kellett volna, amikor egy ellenőrrel találkoztunk a villamoson. Hiába az éjszakai ébredés, kedden Vince 5-kor felébredt, hogy éhes és menjünk reggelizni, 7-kor már ott is voltunk. Bőségesen ettünk, ez nem számított, ők már 9 körül újra éhesek voltak. Pékségekben, kávézókban pihentünk meg, mentünk wc-re. Milánó rendezetebb és tisztább, mint pl. Nápoly. Kedden a dómban kezdtünk.

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!